Nagyi, Tati…

Július végén kísértük utolsó útjukra nagyszüleimet. Nekik, hozzájuk és a búcsúzóknak írtam ezt a néhány oldalt. A jászdózsai temetőben olvastam fel 2022. július 29-én. Kedves rokonaink, barátaink, dózsai szomszédok és mindazok, akik most azért jöttek el, hogy ezen a nyári délutánon végső búcsút vegyünk Csom Sándortól és Csom Sándornétól, született Orosz Apollóniától! Hol van az […]

Újrahangolva

Már megint nem akarom ezt az egészet. És már megint itt vagyok. A fennsík szélén, a kutyaszaros részen. 30 fok van, nincs rejtekadó árnyas rész. Csak a döghőség. Meg a Döme, és én. Eldördül a startpisztoly. Persze fejben. Már megint futok, már megint, megint… Hogy kinek hiányzott ez? Nem tudom. Nekem biztos nem, mert az […]

Recept bőrkötésben

Ott nőttem fel, ahol égig érnek a fák. Ott, ahol nyaranta déli harangszó után már mindenki a lehúzott redőnyök árnyékában pihent. Ott, ahol nagyanyáim édesbús történeteit éjszakánként újraálmodhattam. Aztán egy éjjel, egy nyugtalan, teliholdas éjjelen megfogadtam: nekem semmi más dolgom nem lesz az életemben, minthogy boldog legyek. Sokáig, túlontúl sokáig vártam rá. Az én történetem […]

Kliff-klaff, a tenger

Kell egy kis idő, mire megszokja az ember a papucsok ütemes klaffogását. Kliff-klaff, mondják, ahogy a repedező betonhoz csapódnak. A talp pedig engedelmesen tűri, hogy a számára szokatlan és sokáig tartó érzéki csalódás még tartson. Legalább még kétszáz méteren át, a tengerig… A házigazda leírása szerint a tengerpart csupán kétszáz méter a szállástól. Igaz, azt […]

Ne köpj a járdára!

Főleg Coffeyville-ben, bár igazság szerint, eddig erről nem tudtam. Mint ahogy arról sem, hogy James A. Coffey (1827-1879) tábornokról elnevezett majd tízezres lélekszámú kansasi város a világon van. Amiért én kérek elnézést. Kérdeztem én nemrégiben, hogy Fb pajtásaim közül van-e valaki, aki coffeyville-i kapcsolattal bír. Kedves ismerősöm válaszolt, talán inkább Vácra menjek, annak könnyebben kiejthető […]

Szerec-perec

Telik-múlik a karanténba zárt idő, de ahogy tavaszodni kezd, mi is egyre jobban bízunk. Jókedvünkhöz elég néha egy szélfútta, ragyogó napsütéses délelőtt, A nehezebb napokon pedig akár egy régi emlék is átsegíthet, nem is gondolnám, hogy majd pont egy recept lesz a megoldás. Főként nem azért, mert a konyhára soha nem úgy tekintek, mint a […]

Mi lesz ma az ebéd?

főzés

Félre ne érts, nem tőled kérdezem. Mert nagyon is tudom, hogy ilyen kérdéseket nagyon halkan illik feltenni. Az ilyen kérdéstől az ember ugyanis olyan ideges bír lenni, hogy mondjuk a Holdra pattintaná fel a kérdezőt (elnézést kérek, hogy így elragadtattam magam, de mégis így van), szóval én sem ejtenék ki a számon hasonló jellegű, szinte […]

Miért fázik az orrom?

Komoly kérdésről van szó. Fel is pattantam a kanapéról, hogy leírjam, még a végén elfelejteném. Bár azt, hogy fázik az ember orra a 22 °C fokos lakásban – nehéz elfelejteni. Egyszerűen nem értem. Vannak napok, amikor negatív leszek. Most nem arra gondolok, hogy mindent rossz színben látok, ma például nagyon is pozitív voltam, de mégis […]

Max története

Sokszor mondták rólam, úgy élem az életem, mint egy szerencsejátékos. Hát, egy biztos, veszíteni sokszor veszítettem már túlságosan sokszor. Akkor most hallják az én történetemet, Maximilian Alexander Stein történetét, aki egykoron Szabó Sándornak született Sopronban. Furcsa, de az egész gyerekkoromból anyám hangjára emlékszem legélénkebben. A hangra, amely apámmal pöröl, amiért az egy hintaszék rejtekében, hónapokon […]

Eszter története

Ismerkedő pár

Vannak olyan történetek, amelyek állítólag csak a filmeken léteznek. Mert egy Casablanca ugye nem történhet meg, csak és kizárólag fekete-fehér filmszalagon. És vannak olyan történetek, amelyek könyvekben léteznek, tiszta, fehér lapokon, a betűk által nyerve el valóságukat. És hát van az én történetem. Az én gyűlöletesen szép történetem. Akkor elkezdem az elején. Gondolom, a nevem […]