
Nagyi, Tati…
Július végén kísértük utolsó útjukra nagyszüleimet. Nekik, hozzájuk és a búcsúzóknak írtam ezt a néhány oldalt. A jászdózsai temetőben olvastam fel 2022. július 29-én.
Másképpen fejeződik ki az öröm, a bánat és a szenvedély, ha az ember prózát ír – mondta egyszer Szabó Magda. Nekem az írás hosszú ideje jelenti ugyanazt az alig múló szenvedélyt. Mindegy milyen műfajban tettem és teszem. Túl az ötödik ikszen, házasságban élve, két majdnem felnőtt fiatalember felnevelése után, napi rutinfeladatokkal (is) birkózva, most érzem úgy, hogy eljött az idő. Idő az igazi írásra. S hogy mindezt saját oldalamon mutassam meg. Fontos szempont, hogy végre nem kell megfelelnem senkinek. Azt és úgy írom, amit és ahogy szeretném. Szabadon. Azzal a szabadsággal, amit például futás közben is megélek. Öt kilométeren vagy éppen tízen. Mikor hogy. Ha ezeket az írásokat olvasva te pedig úgy érzed, pont egy ilyen szövegírót keresel, ne habozz! Véletlenek nincsenek.
Szabó Bea
Szövegírót keresel a vállalkozásod új oldalához? Vagy van egy jó témád, csak hát kellene valaki, aki megírja? Írj vagy hívj!
Elérhetőség

Július végén kísértük utolsó útjukra nagyszüleimet. Nekik, hozzájuk és a búcsúzóknak írtam ezt a néhány oldalt. A jászdózsai temetőben olvastam fel 2022. július 29-én.

Már megint nem akarom ezt az egészet. És már megint itt vagyok. A fennsík szélén, a kutyaszaros részen. 30 fok van, nincs rejtekadó árnyas

Ott nőttem fel, ahol égig érnek a fák. Ott, ahol nyaranta déli harangszó után már mindenki a lehúzott redőnyök árnyékában pihent. Ott, ahol nagyanyáim

Nem könnyű film, most szólok. Nyugodt lélekkel kell(ene) nekiülni, meg még ráadásul Charlize Theron is adott hozzá, akihez engem nem fűz szimpátia, szemernyi sem.

Az ember tévedhet. Mondhatja, hogy ugyan már, mit is sejtenének a szőke, kék szemű norvégok a romantikus komédiáról? Na, kérem, ez itt maga a

Kell egy kis idő, mire megszokja az ember a papucsok ütemes klaffogását. Kliff-klaff, mondják, ahogy a repedező betonhoz csapódnak. A talp pedig engedelmesen tűri,

Valamiért dán filmeket nem szokás ismerni. Nekem talán, ha három ugrik be, abból az egyik ráadásul koprodukció a svédekkel. (Meg még krimi is.) Pedig

Főleg Coffeyville-ben, bár igazság szerint, eddig erről nem tudtam. Mint ahogy arról sem, hogy James A. Coffey (1827-1879) tábornokról elnevezett majd tízezres lélekszámú kansasi

Telik-múlik a karanténba zárt idő, de ahogy tavaszodni kezd, mi is egyre jobban bízunk. Jókedvünkhöz elég néha egy szélfútta, ragyogó napsütéses délelőtt, amit már
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.