Ne köpj a járdára!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
tégla jobb

Főleg Coffeyville-ben, bár igazság szerint, eddig erről nem tudtam. Mint ahogy arról sem, hogy James A. Coffey (1827-1879) tábornokról elnevezett majd tízezres lélekszámú kansasi város a világon van. Amiért én kérek elnézést.

Kérdeztem én nemrégiben,

hogy Fb pajtásaim közül van-e valaki, aki coffeyville-i kapcsolattal bír. Kedves ismerősöm válaszolt, talán inkább Vácra menjek, annak könnyebben kiejthető a neve, meg ugye közelebb is van. Nos, egyelőre Coffeyville-t sem tervezem (jó, ha Budafokig lejutok), viszont immáron három olvasóm is akad, aki ebből az amerikai (Kansas állam, Montgomery megye délkeleti részén található) kisvárosból – magyarul olvas. Ez pedig felkeltette az érdeklődésemet.

Ezt a coffeyville-i bankot készültek kirabolni a hírhedt Dalton fivérek 1892-ben, de a város rendőrei megállították őket

Csak simán beütöttem a keresőbe, hogy Coffeyville,

és a város állami oldalát találtam meg, ti is nézzétek meg nyugodtan, ezen a linken eléritek. Túl azon, hogy percek alatt konstatáltam, milyen praktikus oldala is van a városnak, hogy innen minden megtudhatsz, ami a helyi tűzoltóságtól kezdve a lakosság összetételén át a coffeyville-i hírességek oldaláig vezet (meg még számtalan egyéb praktikus infóig), egészen érdekes dologra bukkantam. Történetesen a téglákra. ( A Dalton fivérek szorijától most eltekintek: itt olvashatjátok)

A helyzet ugyanis az,

hogy a Coffey tábornok által megalapított város téglaiparáról és üveggyártásáról híresült el, többek között. De mielőtt ide jutnék, hadd meséljek James Coffeyról is egy keveset, családtörténete (unokája visszaemlékezése alapján) is érdekes. (Roger Huff írása alapján.)

1854 elején érkezett a hír, hogy indián törzsek földjeik millió hektárjait engedik át (?) Kansasban a fehéreknek, amelyet meg lehet ‘pályázni’ és öt évig mindössze 1,25 dollár bérleti díjért lehet bérelni. James Coffey jó lehetőséget látott a kiépülő vasútvonal mellett húzó kereskedelmi pontban, összepakolta családját, három kocsinyi árut (papucsokat, növényeket, csirkéket) gyűjtött össze, a többi állatállományt pedig lóháton terelték: még a gyerekek is, akik nagybátyjuk mellett pónin lovagoltak felváltva – mellettük a család kutyái ügettek.
Annyi tudható még, hogy Coffey ezredes részt vett a rabszolga felszabadítási harcokban, s bár ő maga egyértelműen a felszabadítást támogatta, abban a szavazásban, hogy Kansas állam szabad állam kíván-e maradni, rabszolgák nélkül, többekkel együtt alulmaradt.

Coffeyville fő tér

Business, as usual

azaz, az élet nem állt meg, az üzletnek menni kellett minden nehézség ellenére: Coffey újabb üzletet alapított Humboldt városában, ide telepítette át családját, nekik békés otthont, a városnak pedig templomot építtetett, majd Kansas Citybe költözött, ahol élelmiszer nagykereskedést nyitott. Coffey ezredes végül tüdőgyulladásban halt meg, mindössze 51 évesen. Neki köszönhető, hogy virágzó hellyé változtatta az egykori kereskedő pontot, amelyet tiszteletére Coffeyville-nek neveztek el.

És akkor jöjjenek végre a téglák!

Ahogy tovább olvasgattam, kiderült még, hogy a város geográfiai adottságainak köszönhetően bővelkedett agyagban, palában. Az 1900-as években számos, Amerika szerte ismert téglagyár működött itt, ahol akkortájt naponta több mint hétszázezer tégla készült. Járdák, utcák, vasútállomások peronjai készültek belőlük. A téglákba minden cég belesütötte a nevét, ezért is volt furcsa, amikor egy szép napon a következő felirat jelent meg a talpak alatt:

Ne köpj a járdára! – szólt az intelem

Nem másról volt szó, mint egy egészségügyi kampányról, igen komoly problémát jelentett akkor a tuberkolózis, ismertebb nevén tbc vagy gümőkor. A 20. század elején népbetegségnek számító fertőző kór cseppfertőzéssel terjed(t), a baktérium a köpetben is megtalálható volt – így az ugyancsak népszokásnak számító utcai köpködés megszüntetésére kívánták így felhívni a figyelmet a törvényhozók…

Az ilyen feliratú tégla ma már kuriózum, árveréseken találkozhatunk velük.
Nos, ennyit mára Coffeyville-ről, remélem tetszett, álmodjatok szépet, aludjatok jól, én pedig izgatottan várom, milyen hatása lesz ennek az írásnak…

2 válasz

  1. Azért veselkedtem neki a hozzászólásnak,mert Coffeyville ről /se/ hallottam még. Úgy döntöttem,hogy a jövőben figyelemmel kísérem az írásaidat, mert -talán már a koromnál fogva – magamtól nem keresem a világ ismeretlen eseményeit….Köszönöm,hogy – általad – készen ” kapom” az érdekes történéseket, eseményeket……

    1. Örülök, hogy velünk tetszik lenni! Nálam azért akadnak autentikusabb hírforrások, én csak arra megyek, amerre a kíváncsiságom, érdeklődésem visz. Ez a poszt is azért született, mert iszonyúan kíváncsi vagyok, vajon ki olvas magyarul Coffeyville-ben. Remélem, kiderül.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Olvasnál még?

Jelen időben

Újrahangolva

Már megint nem akarom ezt az egészet. És már megint itt vagyok. A fennsík szélén, a kutyaszaros részen. 30 fok van, nincs rejtekadó árnyas rész.

Tovább olvasom »
Jelen időben

Recept bőrkötésben

Ott nőttem fel, ahol égig érnek a fák. Ott, ahol nyaranta déli harangszó után már mindenki a lehúzott redőnyök árnyékában pihent. Ott, ahol nagyanyáim édesbús

Tovább olvasom »
Film

A Sötét helyekről

Nem könnyű film, most szólok. Nyugodt lélekkel kell(ene) nekiülni, meg még ráadásul Charlize Theron is adott hozzá, akihez engem nem fűz szimpátia, szemernyi sem. De

Tovább olvasom »