Szerec-perec

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
paul-mcgrath-XT6XSx8jnvM-unsplash-1

Telik-múlik a karanténba zárt idő, de ahogy tavaszodni kezd, mi is egyre jobban bízunk. Jókedvünkhöz elég néha egy szélfútta, ragyogó napsütéses délelőtt, A nehezebb napokon pedig akár egy régi emlék is átsegíthet, nem is gondolnám, hogy majd pont egy recept lesz a megoldás. Főként nem azért, mert a konyhára soha nem úgy tekintek, mint a kiteljesedés üdvözítő lehetőségére, épp csak túl akarok lenni a napi rutinfőzésen.

De egy ilyen, szokásos napon

hirtelen szembe jön velem a Facebookon Orsi unokatestvérem fotója. Apró perecekről készített fotót, sós, köménymagos perecekről. Nehezen állom meg, hogy azonmód ne válaszoljak rá, hiszen ez a perec mindannyiunknak ugyanazt idézi fel. Azt a biztonságos kapaszkodót, amit egy étel jelentett nekünk, unokáknak. A nagyit. Tőle tanultuk a kelesztett perec elkészítési módját, ami tulajdonképpen nem nagy dolog, és mégis. A mi családunkban bizonyos fokig legenda, leginkább persze azért, mert ő készítette. Nem került az soha recepteskönyvbe, nem lett belőle híres gasztro történeti momentum, de annyira a miénk, amennyire csak lehet.

Nyár volt, igazi, aranyba hajló, napszítta délelőtt

Az alsókonyha ajtaja tárva-nyitva, ahogy ilyenkor mindig. Az illat, ami már majdnem a kapuban megcsapott, összetéveszthetetlen volt. Letámasztottam a biciklimet, egy kicsit elkanyarodtam az öreg diófa felé, egyszerűen jó volt az óriási árnyas fa alatt lenni. Aznap épp nem akartam megmászni, de nyújtottam még a pillanatot, ácsorogtam egy kicsit. Aztán beléptem a konyhára. Az első pillantásom a piros vajlingra esett. Fehér vászon konyharuha csücske lógott rá a fülére és azok a nagyon is ismerős formák, a beteljesülés lenyomatai pedig ott púposodtak benne. Szépen egymásra rakva, aranybárna sülve.

-Hát ezek? – kérdeztem nagyanyámtól tettetett tudatlansággal,

mire ő csak mosolygott. Játék volt ez is, mint annyi minden más kettőnk között. Innen pedig már csak néhány másodperc kellett, hogy rávessem magam a boldogságra. A fonott sós percre. Egy-egy darab talán a gyerektenyérnyi nagyságú volt, szinte egy falat. Soha nem tudott belőle annyit sütni, hogy elég ne lett volna. A morzsákon kívül, ami megmaradt belőle, csak a kívánság volt, hogy süssön, süssön még, holnap, holnap után vagy akár még aznap délután.

Bollók Mária

Amikor nagyanyánk már nehezen gyúrt,

sokszor emlegette, itt az idő, hogy megtanuljuk, mi is. Vonakodtam, egy gyerek sose akarja elhinni, hogy ne úgy lenne az élet a végtelenségig, ahogy épp van. Minek ezt nekem tudni, vágtam rá, minek a recept, elég nekem, ha te készíted, ha te tudod.
Végül mégis leírtam. Ő diktált, én úgy csináltam, mintha módfelett érdekelne, hogy kell nyújtani, tekerni, perecet formálni a kelt tésztából.

Jó néhány év telt el, mire végül megsütöttem egyszer

Kellett az idő, hogy megérezzem, ha a perec készül, kicsit olyan mintha ő is ott lenne.
Nos, a mi családunk egyik legendás étele ez az egyszerű sós perec. Más családoknak meg más legendái születtek. Neked is kell, hogy legyen ilyen, úgy az igazi minden íz!

(Megjelent a Ridikül Magazin 2021 márciusi számában)

2 válasz

  1. De jó volt ezt olvasni! Sok “perecet” őrzök az emlékezetemben én is azokból az időkből…. Remélem, ha egyszer lesznek unokáim, én is tudok majd nekik ilyen kapaszkodó “pereceket” adni útravalóul…. 🙂 💞

    1. Sok kedves emlék jutott eszembe a sorokat olvasva a gyerekkorunkból. Igen ez a recept család, és még mindig szívesen emlékszem vissza rá mikor mami sütötte nekünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Olvasnál még?

Jelen időben

Újrahangolva

Már megint nem akarom ezt az egészet. És már megint itt vagyok. A fennsík szélén, a kutyaszaros részen. 30 fok van, nincs rejtekadó árnyas rész.

Tovább olvasom »
Jelen időben

Recept bőrkötésben

Ott nőttem fel, ahol égig érnek a fák. Ott, ahol nyaranta déli harangszó után már mindenki a lehúzott redőnyök árnyékában pihent. Ott, ahol nagyanyáim édesbús

Tovább olvasom »
Film

A Sötét helyekről

Nem könnyű film, most szólok. Nyugodt lélekkel kell(ene) nekiülni, meg még ráadásul Charlize Theron is adott hozzá, akihez engem nem fűz szimpátia, szemernyi sem. De

Tovább olvasom »