Miért fázik az orrom?

Fotó: Foter.com

Komoly kérdésről van szó. Fel is pattantam a kanapéról, hogy leírjam, még a végén elfelejteném. Bár azt, hogy fázik az ember orra a 22 °C fokos lakásban – nehéz elfelejteni.

Egyszerűen nem értem. Vannak napok, amikor negatív leszek. Most nem arra gondolok, hogy mindent rossz színben látok, ma például nagyon is pozitív voltam, de mégis valamilyen, számomra érthetetlen ok miatt negatív. Ha jobban belegondolok, tegnap kezdődött, amikor elvittem a gyereket a fogorvoshoz. Egy nyavalyás, foggal, amiből már egy ideje (ki tudja mennyi ideje) kiesett a tömés.

Na, de,

rosszul írtam fel a fogorvos címét, tehát az amúgy nagykorú gyerekem rossz tetthelyen ült. Mire kinyomoztuk, hogy hol is kellene lennie, már húsz perc mínuszban és egy kilométer távolságban voltunk.

Aztán,

és ez már ma történt: nyű költözött a laptopomba. Lelassult, lefagyott, akadozott. Kiröhögött. hogy nem haladok semmivel, és még lassabb lett. Indítottam, újraindítottam, ráindítottam…. semmi. Távgyógyászt hívtam, dőljek hátra nyugodtan, súgta a fülembe, mindjárt, mindjárt megjavul minden. Megjavul az élet, dudorásztam, direkt nem kapcsoltam rádiót, mert ha még a sokkolást is hallgatom, isten bizony végem lesz.

Így ketyegett az idő,

végül magára hagytam a távgyógyászt kettesben a géppel, elrepültem a boltba, felesleges marhaságokat vettem, pedig a múlt havi karantén alatt már annyira fegyelmezetten nem költöttem hülyeségekre. Most meg…megint. Elvhűtlen némber vagy, cöccögtem magamban, két cekkerrel a két kezemben.

Aztán hazaértem,

de a gépem még mindig a boncasztalon feküdt. Eltelt egy délelőtt, nem haladtam semmivel. Elővettem egy régi, majd elfelejtett kis laptopot. Írni, képeket nézni jó lesz ez is, konstatáltam. Elővettem, töltőre tettem, vártam. Elindult. Jó, tudom, nem kell nézni a bal szélén levő pici kis törésből eredő pixelhibát, ami csíkosra festi a monitor szélét, működik az így is, legfeljebb nem használod a menüt, mondta akkor a gyerek, amikor visszaadta. Mert hát kölcson adtam neki. Nem részletezem, hosszú családi viták állnak mögöttünk, a laptop itt pihent az egyik fiókban.

Valahogy nyitok egy wordöt rajta,

és végre írnék. De hiába kopogtatom a billentyűket, egy se reagál. Nem működik a klaviatúra, sikítom, mire a férjem is majdnem sikít, ő ugye megmondta. Meg. De akkor se működik semmi, megvert az Isten, megvert a jó szívemmel együtt, meg a használt géppel, ami nehezen akarja a gyógyulást. Sírok. Jó, csak befelé, de attól még sírok.

Roppant nagy igazságtalanságnak érzem ezt az egészet,

összesküdött ellenem a technikai világ, de nincs mit tenni. Csak várni kell. Kora délutánra végre valahára meggyógyul a munkagépem, hálálkodom, nekiállok írni. Mi a franc, nézem, ahogy a dög még a reggeli állapotánál is lassabban reagál mindenre. Sőt, lefagy. Kétszer is. Lecsukom, dögölj meg, igazából, nem harcolok veled tovább, mondom neki foghegyről. Közben az este is megérkezik. Vele együtt a gyerek, akinek egyáltalán nem halkan mesélem, hogy a nyavalyás kis gépnek már a billenytűi se reagálnak. Mire ő eltűnik vele a hóna alatt.

És itt érek el a címhez, mert ekkor már a kanapén fekszem állig betakarva,

csak az orrom fázik, de nagyon

Mégis mitől, mitől fázik az ember orra a tulajdon, meleg lakásában?

Nincs rá magyarázat. Biztos lenne persze, ha gugli, a barátom működne, csak megkérdeném tőle szépen, mire ő kiadna vagy egymillió találatot válaszként. De most ő sem dolgozik.

Hamarosan visszaér a gyerek, nem értem, minden működik rajta, az összes billentyű, anya, mi a fenét csináltál vele, nézi az értetlen arcomat. Én meg nem mondok semmit, egy frászt mondok, egy franckarikát, egy büdös hangot se, mert,
mert fázik az orrom.
És ez bizony túlmutat már mindenen.

Pandémián, bezárásokon, politikán,

a kisebbik gyerek idei érettségijén, ami ki tudja, hogy lesz. Túlmutat azon, lesz-e holnap munkám, lesz szőlő, lágy kenyér az asztalon. Egyet azonban már tudok, és ezt fel is jegyzem, mint majdnem tudományos megfigyelést.

Mit csináljunk akkor, ha fázik az orrunk?
1. Ilyen esetben szigorúan sapkát kell húzni az orra.
2. Miután megtettük, azonnal zárjuk el magunkat a gépektől. Mert csak így kímélhetjük meg őket dermesztően hideg orrunk okozta negatív folyamatoktól.

(Folytatás hamarosan: Miért fázik a nők lába mindig – főleg az enyém? címmel)

3 válasz

  1. Szia Kedves!
    Azt hittem eddig, hogy az orr fázás egyéni problémám. 🙂 De a műszaki világgal eddig még nem hoztam össze, de innentől oda fogok erre figyelni! Köszönöm! <3

    1. Kriszti, én se gondoltam volna, csak a tapasztalat, ugye! 🙂 Egy barátnőm azt írta, lelki oka van az orrfázásnak. Na, most ezen tépelődöm….

  2. “… sapkát kell húzni az orra”. Orrtyű. Anyám mondta mindig, amikor panaszkodtam neki, hogy lefagy az orrom. “Húzzál orrtyűt!” Na, de most már mindenkinek van orrtyűje, úgy hívják – maszk. A maszk alatt is fázik az orrod? Vagy, gondolod, jobban lesajnálnának kamaszaid, ha otthon is maszkban lennél? Szerintem van a szülőségnek egy korszaka, amikor már nem lehet veszíteni a tekintélyből. Oké, tudom, nem ezért írtad mindezt, hanem csak hogy kipróbáld magad, és játssz egy kicsit. Nekem tetszett. Írj többet a saját örömödre végre.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Olvasnál még?

Jelen időben

Nagyi, Tati…

Július végén kísértük utolsó útjukra nagyszüleimet. Nekik, hozzájuk és a búcsúzóknak írtam ezt a néhány oldalt. A jászdózsai temetőben olvastam fel 2022. július 29-én. Kedves

Tovább olvasom »
Jelen időben

Újrahangolva

Már megint nem akarom ezt az egészet. És már megint itt vagyok. A fennsík szélén, a kutyaszaros részen. 30 fok van, nincs rejtekadó árnyas rész.

Tovább olvasom »
Jelen időben

Recept bőrkötésben

Ott nőttem fel, ahol égig érnek a fák. Ott, ahol nyaranta déli harangszó után már mindenki a lehúzott redőnyök árnyékában pihent. Ott, ahol nagyanyáim édesbús

Tovább olvasom »
Film

A Sötét helyekről

Nem könnyű film, most szólok. Nyugodt lélekkel kell(ene) nekiülni, meg még ráadásul Charlize Theron is adott hozzá, akihez engem nem fűz szimpátia, szemernyi sem. De

Tovább olvasom »