Hosszú évek óta hiányzik az írás maga. Pedig semmi mást nem tettem 35 év alatt, mint írtam. Annyi mindent, annyiféle műfajban, hogy elmesélni csupán időhúzás. Mert a jelen számít, az is olyan gyors, mire leírom, már múlt idő. Hogy honnan értem idáig? Az írás valahol ott kezdődött a budafoki sajtgyárban. 14 évesen. Apró cetlikre írtam ‘a regényemet’, s hogy legyen rá idő, az osztálytársaim bújtattak az öltözőben, amíg ők a kötelező, életre nevelő munkával birkóztak gimnazistaként a tömlősajt csomagolóban. Kézről kézre járt a kézzel írt mű. Nem létezett ennél nagyobb boldogság. Ezért nem akartam soha mást, csak írni. Kérdezni, írni, mesélni. Most végre eljött az idő, hogy írva meséljek, talán majd kérdezzek is. Mert maradtak még kérdések jócskán, és itt az időm, végre! Az ‘énidőm’. Ha tetszik, amit látsz, ha érdekelne más is, mondd, ha nem, esetleg azt is…. A lényeg, hogy olvass. Neked írom!