Max története
Sokszor mondták rólam, úgy élem az életem, mint egy szerencsejátékos. Hát, egy biztos, veszíteni sokszor veszítettem már túlságosan sokszor. Akkor most hallják az én történetemet, Maximilian Alexander Stein történetét, aki egykoron Szabó Sándornak született Sopronban. Furcsa, de az egész gyerekkoromból anyám hangjára emlékszem legélénkebben. A hangra, amely apámmal pöröl, amiért az egy hintaszék rejtekében, hónapokon […]
Eszter története
Vannak olyan történetek, amelyek állítólag csak a filmeken léteznek. Mert egy Casablanca ugye nem történhet meg, csak és kizárólag fekete-fehér filmszalagon. És vannak olyan történetek, amelyek könyvekben léteznek, tiszta, fehér lapokon, a betűk által nyerve el valóságukat. És hát van az én történetem. Az én gyűlöletesen szép történetem. Akkor elkezdem az elején. Gondolom, a nevem […]
Érintetlen írógépszalag – interjú Szabó Magdával (2004)
„Normális dolog, hogy az én koromban hajnali háromkor kelek, hogy hatkor repülőn üljek, útban Hollandia, Németország vagy Párizs felé? Persze embert jobban ott nem szerethetnek. Mondtam is a múltkor a német kiadómnak, ne szeressenek engem tönkre!” A fogadószobában minden olyan, mintha rég nem látott ismerőst készülnének megvendégelni. A falakról festmények – nagyapák, nagynénik, piros arcú […]
Zanzibáron szép a nyár
Elképzelem, ahogy gyerekként a Hárs-hegy egy csöndes zugában leteríti a plédet, csak figyel. Nézi az égboltot, szemléli a bogarakat és elmélyülten próbál beazonosítani egy-egy kőzetet. Aztán látom, ahogy pályakezdő muzeológusként a Nemzeti Múzeum főlépcsőjén járkál kézenállva. Minden áldott reggel. És látom még. ahogy a TIT igazgatójaként előadásokat tart, a televízióban és a rádióban is.Juhász Árpádot […]
A kobraügy
A múltkoriban vettünk két kobrát. Szívesen mesélném, hogy azért, mert a gyerek nyaggatott, de nem. Nekem tetszett meg. Egészen eredetiek, a fejüket például pont úgy tartják, ahogy jól nevelt kobrához illik, mozgásuk pedig egyszerűen lehengerlő. A farkuknál kell fogni – magyarázta az eladó. Így tettem, és igen, a kobra megmozdult, szinte ijesztő volt, ahogy a […]
Életrajzi elemek
Nem írok klasszikus CV-t. Csak kulcsszavakat, esetleg dátumokat. Meg néhány érzelmi motívumot. A legkevésbé sem szabályos önéletrajz ez, jól tudom. De sok minden kiderül belőle, igazi jelentősége pedig csak annak van, hogy mindezt átélhettem. A Staféta azért fontos, mert az volt a legelső állomás. Ahova titkárnőnek kerülhettem be, 18 éves voltam. Írógépen dolgozni ugyan nem […]
