Nem írok klasszikus CV-t. Csak kulcsszavakat, esetleg dátumokat. Meg néhány érzelmi motívumot. A legkevésbé sem szabályos önéletrajz ez, jól tudom. De sok minden kiderül belőle, igazi jelentősége pedig csak annak van, hogy mindezt átélhettem.
A Staféta azért fontos,
mert az volt a legelső állomás. Ahova titkárnőnek kerülhettem be, 18 éves voltam. Írógépen dolgozni ugyan nem nagyon tudtam, ez viszont senkit nem érdekelt. Vagy hát egy kicsit talán igen, de innen üzenem: 35 év alatt sem sikerült megtanulnom rendesen, vakon gépelni. Írni viszont írhattam. És tanulhattam. Az életről, a barátságról, a szerkesztőségi létezésről. Arról, amit újságírásnak hívunk. Nagyszerű, tehetséges, főnökeim, szerkesztőim, barátaim voltak. Illik most felsorolni őket. Frank Iván, Cseri Pista, Sz.Kis János. A névsorból ketten már nincsenek köztünk. A staféta (a szó szoros értelmében) azért is fontos, mert tőlük kaptam. (1986-1987)
Kurir reggel és este
Tulajdonképpen az igazi kezdet, az Alfa és az Ómega. Az első naponta kétszer megjelenő bulvárlap voltunk a rendszerváltás idején. a magyar sajtótörténet kihagyhatatlan eleme, büszke vagyok rá, hogy részese lehettem. Bár sokszor kétvállra fektetett a tempó, az őrület, az ügyeletek, és hogy három éven keresztül szinte a szerkesztőségben éltem, de amit itt tanultam az egész további pályámat meghatározta. Ekkor jártam és tudósítottam például a lapot a háború után ébredező Kuvaitból. Egyébként belpolos voltam, azaz a belpolitikai rovat munkatársa. (1990-1993)
Friderikusz Plusz magazin és Frderikusz Show
A lap igazi örümünnep volt. Kéthetente jelentünk meg, felváltva a televíziós műsorral. Az ottani tartalmakat gyúrtuk, az ottani szereplőket interjúvoltuk, kísértük. Így jártam egy óbudai kiskocsmában II.Erzsébet és Fülöp herceg angol hasonmásaival, beszélgettem a ravaszkás és zseniális Tony Curtisszel, írtam jó értelembe vett őrült felfedezésekről… De arra szegődtünk el, hogy addig csinálunk lapot, amíg nyereséges. Talán másfél évig tudtuk kihúzni. Boldog, játékos, kreatív időszak volt Frank Iván, Fábri Sándor, Boros Lajos és Pogány Csaba szárnyai alatt. (1993-1995)
A show műsor szerkesztői posztjára – emlékeim szerint 600-an jelentkeztünk. Háromlépcsős válogatáson estünk át, ilyet azóta sem tapasztaltam egyetlen magyar munkahelyen sem. Huszonvalahányan maradtunk bent, gyakornokok lehettünk Fridinél. Ha televíziós maradtam volna, olyan ugródeszka lett volna, mint a Kurir. De írni akartam, írni… (1996)
Magazinos, női lapos lét
Tina Magazin, Nők Lapja Évszakok, Magyar Hírlap hétvégi magazin, Dr.Úr közérzeti magazin, Hölgyvilág, Cine Morbo
Törvényszerűen jutottam ezekhez az új állomásokhoz (csak a legfontosabbakat soroltam fel). Rövidebb, hosszabb időt töltöttem valamennyinél, minden műfajban írtam, szerkesztettem, rovatokat gondoztam, nem létezett megoldhatatlan téma. A magazinos újságírás, lapkészítés minden állomását megtanultam, gyakoroltam. Felnőttem. (1997-napjainkig)
Új időszámítás: web
Nem emlékszem, melyik volt az első webes lap, ahol dolgozni kezdtem. De arra igen, hogy a divany.hu vezeteőszerkesztőjeként ott voltam az alakulásnál. Arra is, hogy egy programajánló oldal állandó cikkírója voltam, hogy saját blogot (mertmegerdemled.blog.hu) írtam másik két barátnőmmel az Indexre, aztán következett öt hosszú év szerkesztői év a hirado.hu bulvár rovatánál és kettő a kulturális rovatnál. (2011-2018)
A Ridikül Magazin
Néhány évtizeddel ezelőtt úgy gondoltam, 50 évesen, vénülő fejjel már biztos főszerkesztő lesz az ember egy lapnál. 49 voltam, amikor megkaphattam a lehetőséget a havonta megjelenő magazin tulajdonosától. Idén nyáron már az negyedik évfordulót ünnepeljük. A lap klasszikus értékrendű, időtálló tartalmat kínál gondolkodó, önmagukra igényes nőknek. Két nagyfiam mellett, a lap a harmadik ‘gyerek’ a családunkban. (2017 nyarától)
A print szerkesztése mellett, két éven keresztül egy másik csapattal, a ridikul.hu online felületét is gondoztuk. (2018-2020)
KÖNYVSZERKESZTÉS
Erre is vágytam nagyon. Azóta tudom, hogy néha nem kellene kimondani a kívánságokat, mert a végén még meg is kapom őket… Már pedig a könyvszerkesztés, írás nem kis feladat. Ha nagyon össze akarnám hasonlítani az újságírás műfajaival, olyan mint a riport. Minden addigi műfaji elemet magas szinten kell tudnod, hogy jó legyen az a riport. A könyvszerkesztés előfeltételének gondolom a hosszú évekig tartó szerkesztői munkát.
Szóval a könyv: szerkesztettem és írtam Béres Alexandra fitneszvilágbajnok Súlykontroll program (2007) című könyvét, az Így beszéltek ti! (2005) című könyvben szakmai kérdésekre kerestem a válaszokat, gyűjtöttem csokorba a rádiós, televíziós megszólalási hibákat, írtam riportkönyvet egy azóta elhunyt Lorenzo (2002) nevű fiúról, aki egyike volt az első valóságshow társaságának, szerkesztettem a Stephen I. Harmath: Chicagói krónikás (2003) című könyvét, Kondor Katalin Névjegy – válogatás (2004) című könyvét. Legutóbbi munkám pedig a Ridikül Magazin kiadásában megjelent Segal Viktor és Sándor Tamás: Sajtfogások (2018) című könyvének szerkesztése volt.
Saját könyvem még várat magára, bár ennek megírására éppen ezt az évet szemeltem ki (2021). Ez az oldal azért is született, hogy itt jelenhessenek majd meg az első részletek, és itt vásárolhassátok meg a már kész könyvet is.
Hát ennyi lenne nagy vonalakban 35 év.